Az igazságos pénzrendszerről

Új Egyenlőség, 2017. március 19.

A pénzrendszer rendkívül fontos szerepet játszik a gazdaságban és az egész társadalomban, hiszen nagy mértékben befolyásolja a javak elosztását és a hatalmi viszonyokat. A pénzrendszer mégis kiesik a politika látóteréből és csak ritkán kerül szóba a társadalmi problémákról folytatott vitákban. Nemcsak a nagy nyilvánosság számára, hanem sok pénzügyi szakember számára is homály fedi a pénzrendszer valódi működését és hatásait. Ezt a homályt maga a közgazdaságtudomány is fenntartja és így elfedi, hogy a társadalmi igazságosság megvalósulásának egyik jelentős akadálya az aktuális pénzrendszer, amely elsősorban egy szűk pénzügyi elit érdekeit szolgálja.

A pénzrendszer valódi működése

Az emberek többsége úgy tudja, hogy a pénzt az állami jegybank hozza forgalomba és a kereskedelmi bankok csupán pénzközvetítőként működnek, mert a náluk elhelyezett megtakarításokból kölcsönöket nyújtanak. Ezt állítják általában a pénzügyi tankönyvek is. Ez azonban teljesen téves. A kereskedelmi bankok nem a betétekből finanszírozzák a hiteleket, hanem éppen fordítva: hitelezés útján teremtenek betéteket. Amikor hitelt nyújtanak, akkor mérlegbővítés által új számlapénzt hoznak létre. (Ez a pénz a banki mérleg eszközoldalán hitelként és forrásoldalán betétként jelenik meg egyidejűleg). A hitelnyújtáskor a bankszámlán megjelenő pénz könyvelési művelet eredményeként jön tehát létre, úgymond a semmiből, és növeli a gazdaságban keringő pénz mennyiségét. A hitelek törlesztésekor pedig ugyancsak könyvelési művelet eredményeként megszűnnek a bankoknak visszafizetett összegek és csökken a forgalomban lévő számlapénz. A bankok tehát nem a betétesek pénzét közvetítik tovább, hanem saját maguk által teremtett pénzt adnak kölcsön kamatra. Sőt, a bankok eszközvásárlás céljára is teremthetnek pénzt, hogy például ingatlanokat vagy értékpapírokat vásároljanak.

A kereskedelmi bankok pénzteremtési lehetősége mégsem határtalan. Egyrészt azért, mert hitelezésük a gazdasági szereplők hitel iránti igényétől függ és óvakodniuk kell a rossz adósoktól, hiszen a nem teljesítő hitelek felemésztik saját tőkéjüket és csődbe vihetik őket (inszolvenssé válnak). Másrészt azért, mert egyensúlyban kell tartaniuk a hozzájuk befolyó és tőlük kifolyó pénzek mozgását, nehogy huzamosan több pénz follyon ki, mint amennyi befolyik, mert akkor elfogyhat jegybanki tartalékuk és pénztárjukból a készpénz (illikviddé válnak). Hosszabb távon saját érdekük a bankoknak, hogy ezekre odafigyeljenek.  Ráadásul jogszabály kötelezi őket, hogy egy bizonyos (meglehetősen alacsony) mértékű saját tőkével és jegybanki tartalékkal rendelkezzenek.

Itt kerül képbe az állami jegybank. A jegybank a kereskedelmi bankok bankja és számlát vezet számukra, amelyen jegybanki tartalékukat tartják. Jegybanki tartalékra azért van szükségük a bankoknak, mert készpénzt nem állíthatnak elő maguk és csak úgy tudnak hozzájutni, hogy a jegybanknál vezetett számlájukról kérnek készpénzkifizetést. Ezen túl az egymásnak történő pénzutalásaikat is jegybanki tartalékkal kell kiegyenlíteniük a bankoknak, egymástól ugyanis nem fogadják el a saját maguk által teremtett számlapénzt.

Most már csak az a kérdés, hogy hogyan jutnak a kereskedelmi bankok jegybanki tartalékhoz? Ez is hitelezés útján történik. Ahogy a banki ügyfelek csak biztosítékok ellenében kapnak hitelt, úgy a kereskedelmi bankok is csak bizonyos biztosítékok átadásáért kapnak a jegybanktól hitelt, azaz megfelelő jóváírást a tartalékszámlájukra. Biztosítékként alacsony kockázatú értékpapírokat, elsősorban államkötvényeket fogad el a jegybank.

Fontos körülmény, hogy a kereskedelmi bankoknak nem kell előre jegybanki tartalékot szerezniük ahhoz, hogy hitelt nyújtsanak, hanem elég utólag, a hitelezés után gondoskodniuk róla. Ezért megtehetik, hogy például az államnak nyújtanak hitelt és teremtenek ehhez saját számlapénzt, utána a hitelt igazoló papírt, vagyis az állampapírt biztosítékként benyújtják a jegybankhoz és jegybanki tartalékot kapnak érte, amit akár készpénzként is kifizettethetnek maguknak. Ez mutatja, hogy az igényesebb tankönyvekben szereplő, úgynevezett pénzmultiplikációs modell sem felel meg a valóságnak, amikor azt állítja, hogy a kereskedelmi bankok pénzteremtési képessége egy, a jegybank által előre meghatározott mennyiségű tartalék többszöröse. A valóságban ugyanis először teremtik a bankok hitelezéssel a számlapénzt és a jegybank utólag nemigen tehet mást, mint hogy biztosítja a nekik a megfelelő tartalékot - már csak azért is, hogy elkerülje a bankközi pénzforgalom akadozását.

A kereskedelmi bankok pénzteremtését jelenleg leginkább a saját tőkéjükre vonatkozó előírások korlátozzák, noha részben önmaguk döntik el, hogy milyen kockázati kategóriába sorolják befektetéseiket és ennek megfelelően milyen mértékű saját tőkével kell rendelkezniük.

A pénzrendszer negatív társadalmi hatásai

Miután tisztáztuk a pénzrendszer alapvető működési mechanizmusait, nézzük meg, hogy a társadalmi igazságosság szempontjából milyen negatív hatásai vannak! Öt pontban foglalom össze ezeket a negatív hatásokat.

1. A pénzrendszer növeli a társadalom adósságterheit. Jelenleg ugyanis kizárólag hitelezés útján kerül forgalomba pénz. Minden pénz, még a készpénz is, eredetét tekintve hitelpénz, mert vagy a kereskedelmi bankok vagy a jegybank által nyújtott hitelként kerül forgalomba. Ahhoz, hogy a gazdaság képes legyen növekedni, a pénzmennyiség folyamatos bővülésére van szükség, ami azt eredményezi, hogy egyre nagyobb adósságot halmoznak fel magánszemélyek, vállalatok és állami intézmények. Az adóssággal együtt azonban növekszik a pénzügyi csőd kockázata is és a túlzott eladósodás mindig újra csődhullámokhoz vezet. Az államadósság növekedéséhez nagy mértékben hozzájárul a hitelpénz után fizetendő kamat, ahogy Franciaország példája jól mutatja: A francia jegybank több, mint száz éven keresztül kamatmentesen adott pénzt a francia államnak. Ha 1973-ban törvény útján nem kötelezték volna a francia államot, hogy piaci hitelekből finanszírozza magát, akkor 2009-ben a GDP-nek nem 78 százalékára, hanem csak 9 százalékára rúgott volna a francia államadósság - egyedül a kamatok megtakarításának köszönhetően 1973 és 2009 között. A magas államadósság az egész társadalom számára káros, amikor takarékossági intézkedésekben, rossz minőségű közszolgáltatásokban és nagy adóterhekben érezteti hatását. Ezen túl igazságtalan, hogy az állam eladósodásából elsősorban egy, a kereskedelmi bankokhoz közel álló pénzügyi elit profitál, míg az eladósodás terheit minden állampolgárnak viselnie kell. Az adósságból az aktuális rendszerben azonban nincsen kiút, hiszen ha visszafizetésre kerülne az összes hitel, elfogyna a pénz és leállna a gazdaság.

2. A társadalom pénzellátása magánkézben van. A nyilvánosság számára hozzáférhető pénz túlnyomó részét – hazánkban kb. 80 százalékát – a kereskedelmi bankok teremtik számlapénz formájában, de a fennmaradó részt – a 20 százalék készpénzt – is ők hozzák forgalomba, amikor ügyfeleik készpénzben vesznek fel pénzt a számlájukról. A társadalom pénzellátásának irányítása rendkívül nagy gazdasági és politikai hatalmat jelent, ezért aggályos, hogy magánvállalatok kezében van, amelyek semmilyen demokratikus legitimitással nem rendelkeznek. A kereskedelmi bankok értelemszerűen a versenyszférához tartoznak és működésük elsődleges célja a profitszerzés. Ebből pedig az következik, hogy jelenleg a bankok profitérdeke és nem a közérdek határozza meg, hogy a társadalomban ki, mire és milyen feltételekkel kap pénzt, azaz hitelt. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a bankok vezetői saját juttatásaik növelése érdekében elsősorban rövidtávú haszonmaximalizálásra törekednek és inkább spekulatív ügyletekbe irányítják a pénzt, mintsem olyan befektetésekbe, amelyek a közjót szolgálják és csak hosszú távon térülnek meg.

3. A bankbetétek nem biztonságosak. A készpénzzel (és a jegybanki tartalékkal) ellentétben a kereskedelmi bankok számlapénze nem törvényes fizetőeszköz, hanem csupán pénzhelyettesítő. Ennek a jogi szinten fennálló különbségnek normális körülmények között nincsen semmi jelentősége az ügyfelek számára, hiszen számlapénzzel elektronikus úton éppúgy tudnak fizetni, mint készpénzzel. Mégis az a helyzet, hogy a bankok nem képesek minden betétesüknek egyszerre kifizetni a pénzét, mert nem rendelkeznek ehhez elegendő törvényes fizetőeszközzel.  A bankrendszer ebből a szempontból egy hatalmas piramisjáték. Ezért olyan fontos a bankok számára az ügyfelek bizalma. Ha ugyanis meginog ez a bizalom és az ügyfelek tömegesen megrohamozzák a bankokat, hogy készpénzhez jussanak, akkor azok hamar fizetésképtelenné válnak és akár csődbe is mennek, a betétek egy része pedig elvész. Az állami betétbiztosítás csak kisebb bankok esetében képes a bankrohamból adódó veszteségeket kiegyenlíteni, egy nagyobb bank esetében csak az állam képes közpénzből kártalanítani az ügyfeleket. A pénzrendszer instabilitását jól mutatja, hogy az 1970 és 2010 közötti időszakban 425 pénzügyi válságot regisztrált a Nemzetközi Valutaalap tagállamainak körében.

4. A bankok pénzteremtése növeli a konjunkturális ingadozást. Gazdasági fellendülésben a kereskedelmi bankok túl nagyvonalúan adnak hitelt, mert ilyenkor alacsony kockázat mellett tudják a hitelekkel együtt növelni kamatbevételeiket. Nagyvonalú hitelezésükkel a piacon azonban pénzbőséget, vagyis inflációt és spekulációs buborékok kialakulását idézik elő. Ezek a buborékok előbb-utóbb kipukkadnak és válságba taszítják a gazdaságot, ami többek között az állami bevételek csökkenésével és a munkanélküliség ugrásszerű növekedésével jár. A bankok pedig, hogy csökkentsék kockázatukat, gazdasági válság idején túlzottan visszafogják a hitelezést, amivel csak tovább rontanak a helyzeten. A 2008-ban kialakult gazdasági válság Európában azért is húzódik el mindmáig, mert a kereskedelmi bankok annak ellenére, hogy az Európai Központi Bank elárasztja őket jegybanki tartalékkal, a saját tőkére vonatkozó előírások miatt nem tudják vagy óvatosságból nem akarják jelentősen növelni a hitelezést.

5. A hitelpénz növeli a vagyonkoncentrációt. A kereskedelmi bankok az általuk nyújtott hitelek után kamatot kapnak, a náluk lévő betétek után azonban kamatot fizetnek, így csak a magasabb hitelkamat és az alacsonyabb betéti kamat közötti különbség marad náluk bevételként. Ez a kamatrés is hatalmas bevételt jelent, ha figyelembe vesszük, hogy az egész társadalom a kereskedelmi bankok hitelpénzét használja. Az áruk és szolgáltatások árának nem elhanyagolható részét képezik a bankszektornak fizetendő kamatok, amelyek folyamatosan jelentős tőkejövedelmet biztosítanak a bankok tulajdonosainak. Ezen túl a társadalomnak az a gazdag rétege, amely lényegesen több banki betéttel, mint hitellel rendelkezik, tesz szert folyamatosan nagyobb kamatbevételre, míg a társadalomnak az a szegényebb rétege, amelynek lényegesen több kölcsöne, mint banki betéte van, viseli elsősorban a kamatfizetés terhét. Így a hitelpénz a gazdagokat gazdagabbá, a szegényeket szegényebbé teszi. A kamatos kamat ráadásul – az adóssággal párhuzamosan – a pénzvagyon egyre gyorsabb ütemű, azaz exponenciális növekedéséhez vezet. A pénzrendszer ezáltal nyomást gyakorol a reálgazdaságra, hogy a termelés növelésével a pénzügyi növekedés reálgazdasági alapját kitermelje, mert ha a pénzügyi növekedésnek nincsen reálgazdasági alapja, akkor csupán buborékról vagy inflációról van szó. A reálgazdaságra nehezedő pénzügyi nyomás miatt egyre olcsóbbá, illetve hatékonyabbá kell válnia munkaerőnek. A hitelpénz ezáltal a tőkejövedelemnek kedvez a munkajövedelem kárára.

A felsorolt öt pont alapján megállapítható, hogy a pénzrendszer nagyon fontos szerepet játszik a társadalomban és jelenlegi formájában a hatalom és a javak rendkívül igazságtalan elosztását eredményezi. Felmerül ezért a kérdés, hogy miért nem alakítjuk át igazságosabbá és egyúttal ésszerűbbé a rendszert?

Egy igazságos pénzrendszer körvonalai

Svájcban várhatóan idén ősszel tartanak országos népszavazást egy új pénzrendszer bevezetéséről, amely a közjó szolgálatába állítaná a pénzteremtést. A népszavazás mögött civil kezdeményezés áll, amelynek magam is tagja vagyok és amely számos pénzügyi szakember támogatását élvezi. Az általunk javasolt állami pénzrendszer (németül: "Vollgeldsystem", angolul: "sovereign money system") az aktuális pénzrendszer fent említett negatív hatásainak egy részét teljesen kiküszöbölné, másik részét pedig jelentősen enyhítené.

Az állami pénzrendszer egyik központi eleme, hogy kizárólag az állami jegybank teremthet pénzt, legyen az készpénz vagy számlapénz. A kereskedelmi bankok tehát nem teremthetnek többé számlapénzt és ezáltal valóban pénzügyi közvetítőkké válnak, hiszen csak saját tőkéjükből vagy az ügyfelek lekötött betétként rájuk bízott pénzéből nyúthatnak hiteleket. Így megszűnnek a kereskedelmi bankok pénzteremtése által okozott szélsőséges konjunkturális kilengések, mert hitelezésük nincs hatással a forgalomban lévő pénz mennyiségére. A jegybank pedig egyúttal képessé válik arra, hogy a pénzmennyiséget közvetlenül irányítsa és a stabil gazdasági fejlődéshez szükséges mértékben növelje vagy csökkentse.

Az állami pénzrendszerben a kereskedelmi bankoknak nincsen szükségük jegybanki tartalékra, mert minden forgalomban lévő pénz a jegybank által teremtett törvényes fizetőeszköz. Ezáltal egyszintűvé válik a pénzrendszer és megszűnik az a jelenlegi párhuzamosság, hogy a kereskedelmi bankok betéteit részleges fedezetként leképezik jegybanki tartalékaik. A látra szóló betétek, vagyis a folyószámlákon tartott összegek egyúttal az ügyfelek közvetlen tulajdonába kerülnek, a kereskedelmi bankok mérlegéből kikönyvelik őket és ezért bankcsőd esetén nem képezik a csődtömeg részét. A látra szóló betéteket továbbra is a kereskedelmi bankok kezelik ügyfeleik számára, azonban saját mérlegükön kívül, a jegybank mérlegébe tartozó gyűjtőszámlákon. Az ügyfelek folyószámlájukon teljesen biztonságban tudhatják pénzüket, a számlán tartott összegtől függetlenül. A kockázatot vállaló ügyfelek pedig lekötött betétbe helyezhetik pénzüket, ami azt jelenti, hogy továbbkölcsönzés céljából kölcsön adják pénzüket egy banknak és ennek fejében kamatot kapnak. Az állami pénzrendszer bevezetésével tehát nem változik a banki ügyfelek számára a megszokott betétkínálat, de élesen elkülönülnek egymástól a fizetőeszköznek számító látra szóló betétek, amelyek elektronikus pénztárcaként működnek, és a befektetésnek minősülő lekötött betétek, amelyek adott esetben a csődtömeg részét képezik.

Az állami pénzrendszer egy másik lényeges eleme, hogy különválik a pénzteremtés és a hitelezés. A jegybank kizárólagos pénzteremtő intézményként ugyanis nem hitelként teremti többé a pénzt és mérlegében a pénzmennyiség ellenoldali tételeként hitelek helyett a nemzetgazdaság teljesítménye szerepel, hiszen a pénz vásárlóereje valójában a gazdaság által termelt és pénzért vásárolható javakból ered. Ha tehát adósságmentesen teremti a jegybank a társadalom számára a pénzt, akkor nagy mértékben csökkennek a magánszemélyek, vállalatok és állami intézmények adósság- és kamatterhei. Az adósságmentes pénzteremtés nagymértékben bővítené a gazdasági szereplők mozgásterét és jelentős gazdasági fellendüléssel járna, ahogy a Nemzetközi Valutaalap két kutatója egy alapos tanulmányban kimutatta.

Érdekes körülmény, hogy az állami pénzrendszer bevezetésekor a kereskedelmi bankoknak a látra szóló betéteik összegével megegyező tartozásuk keletkezik a jegybank felé, amit az adósaik által törlesztett összegekből kell majd az évek folyamán visszafizetniük a jegybanknak. E nélkül a tartozás nélkül a kereskedelmi bankok ajándékba kapnának egy, a látra szóló betéteiknek megfelelő pénzösszeget, hiszen az állami pénzrendszer bevezetésével az ő mérlegükből a jegybank mérlegébe kerülnek át a látra szóló betétek, amelyekkel az ügyfeleiknek tartoznak. A kereskedelmi bankoknak ügyfeleik felé fennálló, folyamatosan esedékes tartozását egy ugyanakkora, a jegybank felé fennálló, ütemezetten esedékes tartozás váltja fel. A látra szóló betétekkel szemben a lekötött betétek megmaradnak a kereskedelmi bankok mérlegében és ezért nem szorulnak kiváltásra.

Az állami pénzrendszer további lényeges eleme, hogy a jegybank által teremtett pénz az államháztartást gyarapítja és állami kiadások útján kerül forgalomba. Ahhoz, hogy a gazdaság növekedhessen, a gazdaságban keringő pénz mennyiségének is folyamatosan növekednie kell. Az elmúlt tíz évben a forgalomban lévő pénz mennyisége évente átlagosan ezer milliárd forinttal növekedett. Ha ezt a növekedési ütemet vesszük alapul, akkor az állami pénzrendszerben évente ezer milliárd forint pluszbevételhez jut az államkassza, méghozzá úgy, hogy a jegybank semmivel sem teremt több pénzt, mint korábban a kereskedelmi bankok. Ez a pluszbevétel a pénzteremtésből eredő nyereség (az úgynevezett seigniorage, ejtsd: szeniorázs).

A gazdasági növekedés esetében folyamatosan megjelenő pluszbevételen túl az új pénzrendszerben magas átállási bevétel is keletkezik a jegybank és következésképpen az államkassza számára. A kereskedelmi bankok ugyanis az állami pénzrendszerre való átállás időpontjában keletkezett, a látra szóló betéteik összegével megegyező tartozásukat az átállást követő években törlesztik a jegybanknak. Ha a kereskedelmi bankok az évek során az általuk nyújtott hitelek törlesztésének ütemében visszafizetik ezt a tartozásukat, akkor a jegybank összesen közel 12 ezer milliárd forint bevételt (ez a magyar államadósság fele) könyvelhet el és továbbíthat az államkasszába úgy, hogy ezáltal nem növekedik a forgalomban lévő pénz mennyisége. Ezt a pénzt az államadósság törtlesztésén túl a közszolgáltatások finanszírozására lehetne fordítani. Az államnak például volna pénze arra, hogy javítsa az egészség- és oktatásügy tárgyi feltételeit, fejlessze a nyilvános közlekedést és rendesen megfizesse a közalkalmazottakat.

Fontos végül aláhúzni, hogy az állami pénzrendszerben a jegybank független a mindenkori kormánytól és a jegybankot törvény kötelezi arra, hogy a nemzetgazdaság teljesítményével összhangban irányítsa a pénzmennyiséget annak érdekében, hogy megőrizze a pénz vásárlóerejét és se infláció, se defláció ne alakuljon ki.

Az állami pénzrendszerről összegezve megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi pénzrendszerrel ellentétben stabil és igazságos pénzügyi keretfeltételeket biztosítana a gazdasági szereplők számára és lehetővé tenné, hogy a pénzteremtés az egész társadalom javát szolgálja.

 

Joób Márk

 

 

 

 

 

 

 

Pnzrendszer

Prof. Dr. Mark Joób

arroba

mark

joob.org

Portrait_Joob_2013xb